Tudomány, technológia, versenyképesség

Dr. Imre József

a műszaki tudomány kandidátusa

Oktatási Minisztérium

1. A tudomány és technológia a megújulás, a versenyképesség alapja

A nemzetközi kapcsolatok élénkülésével, a korábbi kétpólusú világ feloldódásával, a technológia fejlődésével összefüggésben erősödő globalizációs tendenciák egyaránt növelik az egymásrautaltságot és a versenyt. Ma a térségek, országok versenye is előtérbe került, a versenytényezők kibővültek, átértékelődtek, és új dinamikus kölcsönhatásokon alapuló struktúrák alakultak ki. Az igazi értéket, a versenyelőnyt ma már nem a nyersanyag és a földrajzi fekvés jelenti, hanem a képzettség, a műszaki/technológiai színvonal, a megújulási képesség, az információ, a kooperáció és az ambíciózus vállalkozások. Felértékelődött a tudomány, az ipari kutatás; a technológia aktív társadalom- és gazdaságpolitika-formáló tényezővé vált. A gazdasági teljesítmény növekvő mértékben függ a tudástól, a gazdasági siker pedig a tudás alkalmazástól.

A fejlett országok jelenleg az átalakulás útján vannak az ipari társadalomból a tudásalapú társadalom felé, amely a tudás és az információ hatékony termelésére, elosztására, feldolgozására és alkalmazására épül. Az OECD országok többsége egyidejűleg néz szembe a technológiai változás új hullámával, az erősödő kölcsönös nemzetközi függéssel és a társadalmak kohéziós problémáival, amelyet a tartós munkanélküliség és a stagnáló bérek, illetve juttatások okoznak. A tudományt és a technológiát egyre inkább a hosszú távú növekedés legfontosabb forrásának, legdinamikusabb elemének tekintik, amelyek a gazdaságok szerkezeti átalakulásában, a termelékenység növelésében, a munkahely-teremtésben és az életminőség javításában egyaránt fontos szerepet játszanak. Ezek a globális tendenciák azáltal, hogy soha nem tapasztalt módon felgyorsítják a fejlődési folyamatokat, egyidejűleg felgyorsítják az innovációhiányos területek, válságtérségek leszakadását is.

A tudomány és a technológia az innováció kontexusában vállnak gazdasági tényezővé. Az innováció nem cél, hanem eszköz egy versenyképesebb gazdaság megteremtéséhez, amely elsősorban horizontális, szektor-semleges támogatásokon, vállalkozásösztönző gazdasági környezet megteremtésén keresztül mozdítható elő. Az innováció befektetéseken, mai világunkban elsősorban szellemi befektetéseken keresztül hat. Ezen szellemi tényezők: az oktatás-képzés-továbbképzés, a kutatás és technológiai fejlesztés, szabadalmak és termelési eljárások alkalmazása, stb. Az említett tényezők dinamikus kölcsönhatása a gazdasági és társadalmi szereplők együttműködése során alakul ki. Ez az egymásra-találás azonban még a fejlett ipari országokban sem magától értetődő, ezért az államok egyre nagyobb súlyt fektetnek a hazai és a nemzetközi kooperáció ösztönzésére, tipikusan a szellemi/tudás-intenzív területeken, mert így serkenthető a technológia-váltás. A koordinatív kormányzati szerepvállalás forrásokat multiplikáló hatása a jövőben meghatározó tényező lehet.

2. A technológia transzfer, a diffúzió szerepe, feltételei

A nemzetközi gazdaságpolitikai tendenciák egyik alapvető jellemzője, hogy előtérbe került a versenyképesség mind mikrogazdasági (vállalati), mind makrogazdasági (nemzetgazdasági), mind pedig - a globalizációs folyamatok következtében - világgazdasági (nemzetközi regionális) szinten. A versenyképességnek - amelynek egyre meghatározóbb tényezője a kutatás, fejlesztés, innováció - az intenzitását a termékek, a technológiák, a társadalmi-gazdasági folyamatok “tudás tartalma" határozza meg. Az utóbbi években a fejlett országok gazdaságpolitikájában, illetve technológiapolitikájában is nyilvánvalóvá vált, hogy csak a gazdasági szereplők számára elérhető, a hozzájuk eljutó és az általuk befogadott tudás a gazdaságilag hasznos tudás. Az új ismeretek, az új tudás létrehozása szükséges, de nem elégséges feltétel, a hangsúly a gazdasági szereplők szempontjából egyre inkább a tudás strukturált formában való rendelkezésre állásán, elérhetőségén és az alkalmazási képességek kialakításán van.

A technológiai diffúzió alapvetően berendezések, technikai információk és vonatkozó szakértelem elterjesztése a felhasználók között. Az OECD OSLO Manual definiciója szerint a diffúzió az innovációk terjedése piaci, vagy piacon kívüli csatornákon keresztül; diffúzió nélkül az innovációnak nincs gazdasági hatása. A különböző értelmezéseket integrálva tehát a technológiai diffúzió az új, korszerű tudásnak, ismereteknek (amelyek termékekben, eszközökben, technológiákban, információkban, stb. megjelenő formában gyakorlati igények kielégítésére képesek) az elterjesztése, a felhasználókhoz való eljuttatása, amely felöleli ezen hasznos ismeretek (innovációk) strukturált felhalmozásának, elérhetőségének és alkotó alkalmazásának teljes rendszerét.

A technológia transzfer az új tudásnak, ismereteknek az áramlását jelenti ezek birtokosai és felhasználói között, átfogva az igény megjelenésétől annak kielégítéséig ívelő, többszöri visszacsatolásokkal, kapcsolati elemekkel rendelkező folyamatot.

A technológia diffúzió sok-szereplős rendszer, amelynek megvalósításában, elősegítésében a gazdasági szereplők (vállalkozók/vállalatok, kormányzati szervek, diffúziós intézmények, pénzintézetek, információs bázisok, stb) szinte mindegyike részt vesz. A fejlett technológia megszerzése a vállalat számára nem egy egyszerű kereskedelmi aktus, hanem feltételezi: a meglevő technológia fogadóképessé tételét, feljavítását, innoválását, kutató team foglalkoztatását, közös, társult kutatásokat, K+F kapcsolattartást, innovatív menedzsmentet stb.

A vállalatok versenyképességének, innovativitásának, a diffúziós folyamatokban való aktív részvételnek a feltétele annak biztosítása, hogy a vállalat folyamatosan, a mindenkori piaci kihívásoknak megfelelni, önmagát folyamatosan megújítani képes adottságokkal rendelkezzen (innovatív management, rugalmas szervezet, képzett humán erőforrás stb). A legújabb szakirodalmak az ilyen, önmagukat folyamatosan megújítani, a mindenkori kihívásoknak megfelelni képes vállalatokat közelítik a tanuló vállalat/szervezet “learning firm" modellel, és keresik kialakulásuknak, továbbfejlődésüknek a támogatási lehetőségeit.

Az OECD országok kormányai kiemelt súllyal támogatják a technológia diffúzióját, transzferét különböző gazdasági eszközökkel, programokkal. Elsősorban olyan hálózatok kialakítását ösztönzik, támogatják, amelyek egyaránt segítik a cégeket a szervezeti, munkaügyi (képzési), és technikai megújulásban. Kiemelt fontosságot tulajdonítanak az olyan támogatási rendszerek és infrastruktúrák létrehozásának, amelyek segítik a cégek technológiai/technikai befogadóképességének növelését, a korszerű technológiai fejlesztés felismerését, meghonosítását és továbbfejlesztését

3. A kutatás és technológiafejlesztés hazai helyzete, fejlődése

Magyarország a társadalmi-gazdasági átalakulás során elért eredményei alapján 1996-ban az OECD tagja lett és 1998-ban megkezdődtek az EU csatlakozással kapcsolatos tárgyalások is. Magyarország számára a gazdasági szerkezet-átalakítás és a világgazdasági, illetve európai integrációs felzárkózás feladatainak megoldásához csak tartósan dinamikus gazdasági növekedés vezethet, amely a tudásbázis, a kutatás és a technológiafejlesztés kiemelt kezelése, ösztönzése nélkül elképzelhetetlen. A magyar gazdaságban megindult pozitív folyamatok hosszabb távú fenntartása csupán a kutatás-fejlesztés, az innováció folyamatos erősítésével történhet hiszen a világgazdaság globális fejlődési tendenciái közepette a tudás-alapú gazdaságok szerepe felértékelődik, és a versenytényezők közül a szellemi tőke, a tudás meghatározóvá válik. A magyar kutatási és technológiai fejlesztési politika nem szakadhat el a globális tendenciáktól, mert a leszakadás hosszú távú instabilitással jár.

A rendszerváltás során a K+F szféra az általános recesszió által indokoltnál nagyobb veszteségeket szenvedett:

  • A magyar kutatás-fejlesztés helyzetét az elmúlt időszakban alapvetően meghatározta, hogy a rendszerváltozást követően a magyar nemzetgazdaság kutatás-fejlesztési ráfordítása rohamosan és folyamatosan csökkent minden metszetében, tehát az állami ráfordítások és az ületi szféra ráfordításaiban egyaránt. A kutatás-fejlesztési ráfordítások alakulását alapvetően a gazdasági átalakulás folyamatai, rövid távú kényszerei határozták meg. A teljes nemzetgazdasági K+F ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya (GERD) az 1990. évi 1,61 %-ról fokozatosan 1998-ban 0,7 %-ra csökkent. Ez az arány az OECD országok átlagában 2,2%. (A CEFTA országok közül Szlovénia, Csehország és Lengyelország is nálunk kedvezőbb helyzetben van.) A vállalkozások K+F ráfordítása 1998-ban a nemzeti K+F ráfordítások 37,8 %-át tették ki, míg a költségvetési ráfordítások arányaa 54,7% volt. A fejlett országokban a vállalkozások K+F ráfordítási aránya 50 % fölött van.
  • Az üzleti élet K+F szerződéses megrendeléseinek, valamint az állami hozzájárulásoknak a csökkenése miatt a tudásbázis eróziója jelentős volt. A KTF szférában a társadalmi megbecsülés hiánya kedvezőtlenül hatott a kiváló szakemberek szempontjából mind a megtartó, mind utánpótlás-nevelő képességre, jelentős volt a kényszerű pályaelhagyás. A kutatói létszám csökkent (a K+F szektorban dolgozóknak az aktív keresőkhöz viszonyított aránya az 1990. évi 0,89%-ról 1998-ban 0,56%-ra esett. Legnagyobb mértékben a vállalkozások, az üzleti szféra kutatói létszáma csökkent. Aggodalomra ad okot, hogy a fiatalok érdeklődése a tudományos és kutatói pálya iránt csökkent. A gazdasági átalakulás, valamint új szervezetek elszívó hatása a fiatal kutatatókat érintette leginkább. (1998-ban a kutató-fejlesztők több mint 1/3-a volt 50 éven felüli.) Nagyon kedvezőtlen tendencia a 30-50 év közötti kutatók részarányának csökkenése (1987-től 1998-ra 64,7%-ról 52,2%-ra), míg a 50 év fölötti korcsoport részaránya 22,5%-ról 35%-ra nőtt. Ennek a tendenciának a megfordítása a tudománypolitika, a kutatói továbbképzés (a PhD képzés) egyik kiemelkedő feladata.
  • Az átalakulási folyamat során a K+F intézmények többnyire a túlélésért folytatott küzdelemben mind az eszköz- mind a humán kapacitás területén jelentős veszteségeket szenvedtek. Legkritikusabb változás a vállalkozói formában működő ágazati kutatóintézeteket érintette, többségüknek kutatói és technológiafejlesztői tevékenysége megszűnt. A tényleges ipari igények kielégítése lényegében új típusú intézmények, intézményi struktúrák, hálózatok (pl. Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Intézet, technológiai centrumok stb.) létrehozásával lehetséges, amelyekben közvetlenebbül érvényesülhetnek a felhasználói, vállalati igények. A K+F intézményi kör reorganizációja, konszolidációja, valamint hálózatainak átalakítása, hatékonnyá tétele a megindult folyamatok eredményes továbbvitelével és az egyetemi kutatóhelyek továbbfejlesztésével eredményezheti a hazai K+F korszerű bázisát.
  • A gazdálkodó szervezetek többsége passzív alkalmazkodási stratégia követésére kényszerült (a beruházások és a K+F-re, innovációra fordított kiadások csökkentése stb.). Az ipari ágazatban a vállalatok közel 60 %-a nem folytat K+F tevékenységet és nem is vesz igénybe ilyen jellegű szolgáltatást.
  • Az innovációs rendszer egyes elemei közti kapcsolódás új, piackonform rendszere, hálózatai még nem alakultak ki megfelelően.

Az átalakulással együtt járó pozitív tendenciák:

  • Magyarország nemzetközi vonzerejének, európai integrációs képességének és máig megőrzött regionális szerepének egyik alapvető pillére a meglévő tudásbázis és a műszaki kultúra színvonala.
  • A politikai rendszerváltást követő, a korábbinál lényegesen kedvezőbb feltételek által felkínált lehetőséggel élve a magyar kutatás és fejlesztés nemzetközi kapcsolati rendszere igen dinamikusan fejlődött, a számos nemzetközi szervezetben elnyert tagság az együttműködés új, tartalmi, minőségi szintjét eredményezte, s jelentősen növekedett a nemzetközi kooperációban megvalósuló közös kutatási projektek száma.
  • A magyar K+F elitje szervesen integrálódott a világtudományba és a nemzetközi K+F hálózatokba. A hazai erőforrások összegződve a nemzetköziekkel jelentős multiplikátor hatással járnak.
  • A külfölditőke hazai befektetése hosszabb távon az innovációs erőforrások mobilizálásával jár, aminek első jeleiként értékelhetjük az elmúlt időszak jelentős zöldmezős beruházásait valamint a kisvállalkozói körben megjelent - ma még ugyan elszigeteltnek tekinthető - technológia-intenzív tevékenységet, valamint azt a tényt, hogy a multinacionális vállalatok új technológiát és managementet hoznak be, sőt új K+F központok telepítése is egyre növekvő mértékben történik.
  • A 90-es évek második közepére ismét megnőtt a a PhD képzésekre jelentkezők száma és immár megjelentek a külföldön fokozatot szerzett hallgatók is. Úgy tűnik, hogy már az új feltételek között is elkezdődött a magyar K+F szakember-szükségletének kielégítése.
  • A K+F finanszírozásának hazánkban működő pályázati rendszerforrásai (OTKA, KMÜFA, felsőoktatási kutatások) funkcionálisan megfelelnek az OECD országok gyakorlatának, ahol különféle alapok formájában allokálják az alapkutatásra, a műszaki fejlesztésre, illetve az felsőoktatási kutatásra fordítandó forrásokat. Eltérés abban van, hogy a hazai költségvetési célelőirányzatoknak a K+F sajátosságait, a források stabilitását, a több éves tervezhetőséget, stb. figyelembe vevő alapszerű kezelése nem teljeskörűen biztosított.

4. A tudomány és technológia irányítási rendszere, koordinációs struktúrái

A világgazdasági változások kényszerítő erővel hatottak az innováció/technológiapolitika irányítási- és intézményrendszerének modernizálására. A fejlett piacgazdaságú országok nagy részében az utóbbi évtizedben korszerűsítették a tudomány- és technológiapolitika intézményi kereteit, döntésmechanizmusait és az egyes szervezetek közötti kapcsolati struktúrát. Felértékelődött a tudás- és technológiatranszfer, a humán erőforrás szerepe, a kooperáció, a nemzetközi munkamagosztásban való részvétel, a társadalmi és szakmai szervezetekkel való együttműködés, a régiók szerepe, a strukturált információs rendszerek jelentősége - és ezekhez az új követelményekhez, súlypontokhoz igazodtak az irányítási rendszerek is.

A korszerű piacgazdaságokban a tudomány- és technológiapolitika intézményrendszerének három szintje alakut ki:

  • csúcsszervek - a parlament és/vagy a kormány közvetlen kiszolgálására, képviseletére, a központi/állami feladatok végzésére, koordinálására,
  • mezoszervezetek - “köztes”, középszintű irányító-koordináló szervezetek, amelyek esetenként számos állami funkciót is átvéve az adott társadalmi-gazdasági (regionális, szakmai, tájegységi, stb) struktúrába beágyazva működnek, és a szakmai tevékenységek menedzselésén túl jelentős koordinációs, tudás- és technológia közvetítési, illetve érték- és érdekkiegyenlítési feladatokat látnak el,
  • hálózatok, intézményi szerveződések, intézmények.

Magyarországon a tudomány és technológia területén az irányítási rendszer tagolt, a harmonizáció és a vertikális koordináció nem kielégítő. 2000. elejétől az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) Hivatala integrálódott az Oktatási Minisztériumba - Kutatás-fejlesztési Helyettes Államtitkárságként. A korábbi OMFB Tanács mint OMFB működik tovább.

A tudomány és technológia különböző szintű hazai irányítási rendszerének, koordinációs struktúráinak helyzete a következő:

  • Politikai képviselet

A K+F tevékenység jogi kereteit és az állami pénzügyi támogatását meghatározó legmagasabb szintű testület a Magyar Köztársaság Országgyűlése, amelynek Oktatási és Tudományos Bizottsága felelős a kutatás-fejlesztési területért.

  • Kormányzati Szervek

Az tudomány- és technológiapolitka meghatározója a Magyar Köztársaság Kormánya. 1999-ben újjáalakult a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium (TPK), amely a tudomány és technológia irányításának intézményrendszerében koordináló szerepet lát el és a kormány mellett tanácsadó szerepet tölt be. Létrejött a Tudományos Tanácsadó Testület, amely a TTPK előkészítő, és a szakterület konzultatív fóruma. Az adminisztratív ügyeket a TTPK Titkársága intézi.

Az Oktatási Minisztériumnak döntő szerepe van a tudomány- és technológiapolitika irányításában. Felelős a kormány tudomány- és technológiapolitikájának kialakításáért és megvalósításáért, valamint a felsőoktatási intézményekben folyó kutatási tevékenységért. Döntő szerepe van a tudomány és technológia humán erőforrásainak biztosításában. Koordinálja a namzeti kutatás-fejlesztési programokat, kezeli a KMÜFA és a felsőoktatási kutatási pályázatokat.

A Gazdasági Minisztérium felelős a gazdaságpolitika keretében a versenyképesség ösztönzéséért, a válalkozások segítéséért, felügyeli tudományhoz és technológiához kapcsolódó területek közül a minőségellenőrzésért, a nukleáris ügyekért, a találmányokért, a szabványosításért és a mérésügyért felelős kormányzati szervezeteket.

Az ágazati minisztériumoknak jelentős szerepük van kaptak a K+F rendszerben: részt vesznek a technológiapolitika kialakításában, a műszaki fejlődés irányításában, az ágazati K+F tevékenységek összehangolásában, az oktatási, szakképzési és átképzési programok kialakításában, és a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos nemzetközi együttműködési programokban. Saját szakterületén belül jelentős K+F feladatokat oldanak meg. A még meglévő alkalmazott kutatóintézetek felügyeleti joga 1995-ben visszakerült az ágazati minisztériumokhoz.

  • Stratégiai, központi államigazgatási szervek

Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) élén az elnökkel többségében független szakértőkből, valamint kormányzati vezető képviselőkből álló, 15 tagú testület, amely a műszaki fejlesztés, az innováció stratégiai kérdéseiben illetékes.

A Magyar Szabadalmi Hivatal (MSzH) része a K+F tevékenység intézményrendszerének, a szellemi tulajdonjog, az iparjogvédelem országos hatáskörű államigazgatási szerveként működik, a gazdasági miniszter felügyelete alatt. Hatósági feladatai közé tartozik a szabadalmak engedélyezése, emellett a K+F szempontjából kiemelkedő jelentőségű szabadalmi információs és dokumentációs tevékenységet végez, és szerepe van az iparjogvédelmi szakemberképzésben is.

Az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK) fő feladatai a műszaki-tudományos és műszaki-gazdasági információk gyűjtése és feldolgozása, szolgáltatások nyújtása, a műszaki K+F országos információs rendszerének fejlesztése és működtetése. Az OMIKK szolgáltatásait részben non-profit-, részben profitorientált formában végzi.

  • Köztestületek

Az 1825-ben alapított Magyar Tudományos Akadémiának (MTA) jelentős szerepe van Magyarország kulturális és tudományos fejlődésében. Az MTA új státuszát az 1994-ben életbe lépett törvény (XL 1994) rögzítette. Ekkor a Magyar Tudományos Akadémia önkormányzati elven alapuló, jogi személyként működő köztestületté vált. E minőségében nagyfokú tudományos, politikai és gazdálkodási önállóságot élvez. Feladata a tudományok művelése, támogatása és képviselete. Az új törvény életbelépésével az Akadémia tulajdonába kerültek az előzőleg állami tulajdonban lévő vagyontárgyak, fő finanszírozási forrása azonban továbbra is a központi költségvetés. Az MTA legfőbb testülete a Közgyűlés. Az MTA kutatóhálózatát - akadémiai kutatóintézeteket, kutatócsoportokat - az Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsa irányítja. Az MTA költségvetési fejezetében szerepel az alapkutatásokat finanszírozó Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA).

  • Képviseleti szervek (felsőoktatás, felsőoktatási kutatás)

A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. tv. értelmében az egyetemek képviselőiből álló Magyar Rektori Konferencia (MRK), ill. a főiskolák képviselőiből alakult Főiskolai Főigazgatói Konferencia (FFK) a felsőoktatási intézmények képviseleti szerve, amelyek tagjai a Felsőoktatási Konferenciák Szövetségének. A testületeknek az illetékes rektorok ill. főiskolai főigazgatók a tagjai.

A Felsőoktatási és Tudományos Tanács (FTT) felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény alapján új szervezetként, a felsőoktatás és a felsőoktatási intézményekben folyó kutatási feladatok szakmai támogatására kezdte meg működését. Az FTT az oktatási miniszter feladatait segítő javaslattevő, döntés előkészítő és véleményező, tanácsadó szerv.

A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény alapján jött létre az Országos Akkreditációs Bizottság (OAB), amely a különböző oktatási, struktúrák, programok akkreditálásában, felsőoktatás minőségének ellenőrzésében és tanúsításában tölt be kulcsszerepet. Tagjai egyenlő számban kerülnek ki a felsőoktatási intézmények és a tudományos kutató intézetek képviselői közül.

  • Önkormányzatok

Az önkormányzatok a települések és a régiók fejlesztésében, így a regionális műszaki fejlesztésben, innovációban is fontos szerepet játszanak. A regionális, helyi innovációs kezdeményezések összehangolásában, koordinálásában, támogatásában, finanszírozásában, az intézményrendszer, az infrastruktúra kialakításában, stb. nagyon jelentős szerepük van az önkormányzatoknak, illetve az általuk létrehozott,, támogatott szervezeteknek (pl. az ipari parkok, technológiai centrumok létrehozása döntően helyi kezdeményezésre, önkormányzati támogatással történik).

  • Gazdasági kamarák

Az 1994. évi XVI. tv. rendelkezik a gazdasági kamarákról, melyek feladatai között szerepel a műszaki fejlesztés és az innováció támogatása, a K+F infrastruktúra fejlesztése, valamint az ehhez kötődő propagandamunka, vásárok, kiállítások és konferenciák szervezése. A kamarák a gazdaság, ezen belül az innováció területén is az államigazgatás fontos stratégiai szövetségesei. A kamarák mind országos szinten (a korábbi Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és a Magyar Kézműves Kamara egyesülésével létrejött Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, Magyar Agrárkamara,), mind regionális szinten (megyei, területi kamarák) az innovációpolitika kialakításának és végrehajtásának fontos tényezői. A gazdasági kamarák ugyancsak fontos szerepet játszanak az általuk képviselt vállalkozások K+F tevékenységének támogatásában. A kamarák a szakmai és tudományos szövetségekkel és egyesülésekkel közösen kiemelkedő szerepet vállalnak a regionális technológiai fejlesztésben.

  • Szakmai-tudományos szervezetek

A K+F területével kapcsolatban több, funkcióját tekintve egymással részben átfedésben lévő, alulról építkező szakmai-tudományos szervezet működik. Közöttük jelentős nagyság- és hatékonyságbeli eltérés van, néhány közülük országos szervezettel rendelkezik, míg mások csak helyi szinten tevékenykednek. (Néhány: Műszaki és Természettudományos Egyesületek Szövetsége (MTESZ), Magyar Innovációs Szövetség (MISZ), Magyar Mérnökakadémia (MMA), Tervező és Szakértő Mérnökök Kamarája, Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége, stb.). A különböző szakterületeket képviselő szervezetek és szakemberek technológiai szakértői hálózatokat hoznak létre, amelyek ismereteit széles körben veszik igénybe.

  • Magánvállalkozók szervezetei

A vállalkozói szféra képviselete, véleménye nem csak a kamarákon keresztül jelenik meg. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ), a Vállalkozók Országos Szövetsége (VOSZ), az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) és más szervezetek képviselőik útján rendszeresen részt vesznek az innovációval, műszaki fejlesztéssel kapcsolatos vitákban, véleményüket kikérik és az beépül a kormányzati koncepciókba, dokumentumokba.

5. Állami szerepvállalás, támogató, ösztönző rendszerek

A magyar társadalom és gazdaság modernizációjának egyik lényeges eleme, hogy megtörténjen a legfontosabb stratégiai területeken a kutatási- és technológiafejlesztési feladatok, valamint a legszélesebb értelemben vett gazdaságpolitikai eszközök összehangolása. Ehhez új típusú kapcsolatokat kell kialakítani a vállalkozói szféra, a tudományos közösség, valamint a kormány között, amelyben felértékelődik a kormány kommunikációs, harmónia-teremtő és koordinációs funkciója. A közvetlen kormányzati szerepvállalás főként egyes funkcionális területeken szükséges (pl. környezetvédelem, nagy infrastrukturális fejlesztések, regionális fejlesztés, munkahely-teremtés, nemzetközi együttműködés stb.), továbbá ott, ahol csak jelentős inter- és multidiszciplináris kutatási és technológiafejlesztési tevékenységgel, vagy nagy kockázatvállalással lehet társadalmi-gazdasági feladatokat megoldani.

Az OECD-ben változott az állam szerepének megítélése. Korábban a kedvezőtlen piaci hatások korrekciója, a fejlesztési kockázatok mérséklése állt az előtérben, ma a versenyképesség erősítése. Az állam szerepvállalásának fókuszában olyan programok állnak, amelyek az eddiginél lényegesen kiterjedtebb, összehangolt eszközrendszer alkalmazásával a versenyképességet növelik, a minőségi munkahelyek létrehozását mozdítják elő, erősítik azokat az eszközöket és intézményeket, amelyek a vállalati K+F ösztönzését, a vállalati és más kutatóhelyek együttműködését, a diffúziót és általában az új kihívásokhoz való gyors alkalmazkodást segítik elő.

A versenyképességet javító kutatás és technológiafejlesztés tekintetében a kormány fő funkciói: szabályozó (reguláló), támogató (közvetlen és közvetett eszközökkel), koordináló/ harmonizáló, orientáló, vásárló/megrendelő, tulajdonosi jogot gyakorló. E funkciók különböző formákban, közvetlen (költségvetési támogatás, állami megrendelések - közbeszerzés), és közvetett (reguláció - dereguláció, tőkepiaci intézmények és szabályozók, valamint fiskális eszközök, továbbá infrastruktúra biztosítása, nemzetközi diplomácia, saját tevékenységének modernizálása) eszközrendszeren keresztül érvényesülnek (fontossági sorrendet közöttük nem szabad felállítani, de összehangolásuk alapvető jelentőségű).

A magyar K+F szektor kapacitását és elsősorban teljesítőképességét az EU-csatlakozásig alkalmassá kell tenni az európai versenyben való eredményes részvételre. Ez azt jelenti, hogy a magyar K+F szektornak mind a humán- és eszközkapacitás, mind a forrásellátottság, mind pedig az infrastruktúra és az intézményi hálózatok területén nem a mai, hanem a csatlakozáskori fejlettségű és szerkezetű európai gazdaság intézményeivel kell képesnek lennie versenyezni, illetve partnerként együttműködni. A hazai ráfordításoknak a következő időszakban az átalakulásból eredő veszteségek, az elmaradt fejlesztések pótlásán túl a csatlakozásig való felzárkózás költségeire is fedezetet kell nyújtaniuk.

Az EU strukturális alapjaiban kutatási-fejlesztési, innovációs fejlesztési célok is megfogalmazódnak, hiszen a régiófejlesztés eszköztárában eszköztárában (a munkahely-teremtés, az infrastruktúra-bővítés, a szerkezet-átalakítás elősegítése között) az innovatív vállalatfejlesztés kiemelt feladat. A strukturális alap ezáltal - miközben sajátos regionális célokat szolgál - egyben addicionális forrást is jelent mind az EU szintjén, mind pedig az egyes tagországokban nemzeti szinten kezelt K+F eszközökhöz. (Különösen jelentős mértékben biztosítanak a strukturális alapokból forrást a K+F fejlesztésekhez pl. Olaszországban, Portugáliában, Írországban.) Ezen források harmonizálása a hazai forrásokkal és felhasználási mechanizmusuk rendszerszerü kialakítása a hatékonyság alapfeltétele.

Az interdiszciplináris, az ágazati struktúrákon átívelő, a nemzetközileg egyik legnyitottabb szférának, a kutatás és technológiafejlesztésnek napjaink új követelményei alapján hatékonyabbá kell tenni a kormányzati érdek-képviseleti és koordinációs feltételeit.

6. A tudomány- és technológiapolitika

A fejlett piacgazdaságok tapasztalatai és az OECD ajánlásai egyaránt azt igazolják, hogy a tudomány- és technológia/innovációpolitika csak a nemzetgazdaság fejlődését meghatározó politikai portfolió részeként kezelhető, amelyben az egymással szorosan összekapcsolódó politikák (oktatás- és szakképzéspolitika, foglalkoztatáspolitika, életminőség-politika, gazdaságpolitika, ágazat-politikák stb.) nemzetgazdasági szinten összehangolt elemek.

A sikeres innovációs tevékenység folytatásának makrogazdasági, a kutatási és technológiafejlesztési-politika és a gazdaságpolitika szoros harmonizálása révén megvalósítható feltételei is vannak:

  • működő piacgazdaság, amelyben a verseny érvényesül,
  • hosszabb távon is kiszámítható, kedvező szabályozási környezet a vállalkozások számára,
  • a beruházások, tőkebefektetések erősítése és ösztönzése,
  • az infláció mértékének további leszorítása,
  • sikeres külgazdaság-politika.

A kutatás és technológiafejlesztés szempontjából egyértelműen felértékelődnek a tudás előállításán túl az olyan képességek, mint az adaptáció (a meglévő ismeret, tudás és technológia eredményes átvétele, továbbfejlesztése), a tudás és technológia transzferálása, az információs szolgáltatások elérhetősége, a munkaerő képességei, tudása, adaptivitása, kulturáltsága, a rugalmasság, a minőség és a nemzetközi munkamegosztásba való szerves bekapcsolódás feltételeit javító tényezők (nyelvtudás, tárgyalási képességek, nemzetközi üzleti ismeretek stb.).

A 2000. év elején elkészült a Tudomány- és technológiapolitika 2000 című dokumentum, amely a tudomány- és technológiapolitika elveit és cselekvési programját tartalmazza. Ez a dokumentum a kutatás-fejlesztés emberei erőforrásának, intézményi szerkezetének, finanszírozásának, infrastruktúraájának és nemzetközi együttműködésének területén foglalja össze a jelenlegi helyzete, a célokat és lehetőségeket, illetve a tennivalókat, a cselekvési programot. A tudomány- és technológiapolitika egyik feladata, hogy a kutatás-fejlesztés emberi erőforrásait, szerkezetét, finanszírozási forrásait és nemzetközi kapcsolatrendszerét összehangolja a hatékony működés elősegítése érdekében. A tudomány-és technológiapolitika célja a lakosság életminőségének javítása, a társadalmi, gazdasági és környezeti szempontból fenntartható fejlődés elősegítése, a versenyképesség erősítése, a tudás-intenzív, nagy hozzáadott értéket előállító, jól fizetett munkahelyek teremtése, a regionális fejlettségbeli különbségek kiegyenlítése.

A tudomány és technológia céljainak eléréséhez a cselekvési programok megfogalmazásán túl a dokumentum a hazai adottságok és a társadalmi-gazdasági igények elemzésével nemzeti kutatási és fejlesztési programokat fogalmazott meg:

  • Az életminőség javítása.
  • Kommunokációs és információs technológiák.
  • Környezetvédelmi és anyagtudományi kutatások.
  • Agrárgazdasági és biotechnológiai kutatások.
  • A nemzeti örökség és a jelenkori társadalmi kihívások kutatása.

A nemzeti kutatási és fejlesztési programok témáinak, alprogramjainak kidolgozása a közeljövő feladata.

A tudomány és technológia projekt-alapú finanszírozását végzi az alapkutatásokat finanszírozó Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA), az alkalmazott kutatást és az innovációt támogató Műszaki Fejlesztési Alapprogramok célelőirányzat (KMÜFA), és a felsőoktatási kutatásokat finanszírozó Felsőoktatási Kutatási Programok célelőirányzat.

Több fórumon és dokumentumban megjelenített kormányzati szándék, hogy a teljes nemzetgazdasági K+F ráfordításnak a nemzeti össztermékhez (GDP) vizonyított aránya 2002-re 1,5 %-ra növekedjen.

A kutatás és technológiafejlesztés hosszú távú stratégiai irányainak meghatározására az üzleti szféra, a tudományos közösség és az államigazgatás szereplőinek részvételével, konszenzus-keresésen alapuló módszerekkel az OMFB 1997-ben Technológiai Előretekintési Programot indított, melynek eredményei 2000. II. félévében-ben lesznek elérhetők.

7. Vállalkozások szerepe a tudásintenzív gazdaságban

A magyarországi vállalkozások kutatás-fejlesztési tevékenysége a számszerű statisztikai adatok alapján elmarad a nemzetközi átlagtól. Kutatás-fejlesztési tevékenységükhöz az iparvállalatok a hazai K+F hálózatot viszonylag kevéssé használják. A fokozódó nemzetközi versenyben, az EU egységes piacához való csatlakozási felkészülésben azok az innovatív, folyamatosan megújulni, a piaci igényekhez gyorsan, rugalmasan alkalmazkodni képes vállalatok tudnak talpon maradni, eredményeket elérni, amelyek magas szellemi hozzáadott értékkel bíró termékeket képesek előállítani és hatékonyan piacra vinni.

A kis- és középvállalkozás-fejlesztés a magyar gazdaságfejlesztésben is a modernizálás, a világgazdasági felzárkózás kulcstényezője lett. (A magyarországi vállalkozások szerkezetében szám szerint dominálnak a kis- és középvállalkozások, a KKV szektor hozzájárulása a GDP előállításához közel eléri az 50 %-ot, míg a foglalkoztatottak száma alapján súlyuk 60 % fölött van.) A jelentős saját szellemi potenciállal és értékes piaci réspozíciókkal rendelkező hazai kis- és középvállalatok minőségi és technológiai szintjének emelése, versenyképességének erősítése a magyar gazdaság szerkezeti korszerűsítésének jelentős lehetőségeit rejtő tartalékát képviseli, a hazai innovációs, szellemi potenciál számottevő részét foglalja magában. Ezek hatékony hasznosítása érdekében innovációbarát gazdasági környezet kialakításával ösztönözni kell a kis- és középvállalatokat, valamint központi eszközökkel támogatást kell nyújtani a korszerű tudás- és technológia elérhetőségét, alkalmazását elősegítő (diffúziós) hálózatok kiépítése, a tudás-menedzsment kialakítása, az innovatív szemlélet vállalati elterjesztése, az innovációs kockázatok kezelése területén.

A nemzetközi nagyvállalatok, multinacionális cégek jelentős nagyságú tőkét, termelő kapacitást képesek viszonylag rövid idő alatt országok között mozgatni, áttelepíteni. A nemzetközi munkamegosztásban és versenyben részt vevő országoknak eminens érdeke fűződik ezek befogadására és megtartására. A tudásalapú gazdaság és társadalom követelményeivel összhangban a külföldi működőtőke Magyarországon már nem egyszerűen az olcsó munkaerőt keresi, hanem a képzett, kreatív munkaerőt. A lényeg tehát nem az alacsony ár, hanem a kedvező érték/ár viszony. A multinacionális vállalat számára a K+F és az innováció területén a K+F önmagában vett “olcsósága” nem elsődleges szempont. A nemzetközi nagyvállalatokat elsősorban az innováció minősége és a megvalósíthatóság gyorsasága érdekli, hogy a versenytársakat a piacon megelőzhessék. A kutatás és technológiafejlesztés ezen túl pedig elsősorban bizalmi kérdés, amelyet nemcsak megszerezni, hanem megőrizni is nagyon nehéz. Ez szemléletváltást és óriási lehetőségeket jelenthet a rutintevékenységek és a nagy szellemi hozzáadott értékű tevékenységek közötti globális újraelosztás szempontjából. Egy minőségi infrastruktúrára, oktatásra, képzésre és K+F-re orientált Magyarország igen jó esélyekkel rendelkezhet arra, hogy elmozduljon a periféria-helyzetből és felzárkózzon Európa fejlett gazdaságai közé.

A hazai innovációs képesség alakulása függ a külföldi, többnyire nagy multinacionális vállalatok jelenlététől és attól a kapcsolatrendszertől, amely ezen vállalatok és a hazai kis- és középvállalatok között kialakulóban van. A hazai fejlesztők eredményességét bizonyító tapasztalatok alapján, a kezdeti bizonytalanság után megszaporodóban vannak a partneri kapcsolatok a külföldi tulajdonosok és a hazai innovációs intézményrendszer régi-új szereplői között. A külföldi nagyvállalatok és a multinacionális vállalatok, valamint a hazai kis- és középvállalatok közötti kapcsolatrendszernek a kedvező alakulása jelentősen segítheti a nemzeti kis- és középvállalatok innováció-képességének, technológiai szintjének intenzív fejlődését. Részben ez jelentheti - a hazai fejlesztéspolitikai akciók mellett - az un. "duális gazdaság" kiépülésének elkerülését, amelyben a korszerű technológiát, a dinamikus fejlesztéseket a nemzetközi multinacionális cégek képviselik, szemben a többnyire hagyományos technológiával dolgozó, bérmunkázó, bedolgozó hazai KKV szektorral. Írország korábbi, ebből a szempontból negatív tapasztalata is azt sugallja, hogy ez a megosztott gazdasági formáció a külföldi multinacionális tőke könnyű mobilizálhatósága miatt rendkívül sérülékennyé teszi a nemzeti gazdaságot, ezért kialakulását a kölcsönös előnyökön nyugvó, intenzív kapcsolatrendszer kiépítésének ösztönzésével és a hazai kis- és középvállalatok innováció-képességének erősítésével mindenképpen el kell kerülni.

8. Nemzetközi kutatási és technológiafejlesztési kapcsolatok, integráció

Nemzetközi kutatás-fejlesztési kapcsolataink erősítésének alapvető célja Magyarország minél hatékonyabb integrálása a világgazdaság élenjáró tudományos és technológiai centrumaiba és ezen keresztül társadalmi-gazdasági versenyképességünk fokozása. A tudomány és technológia-orientált nemzetközi kapcsolatok erősítése elősegíti a kétoldalú kapcsolatok intenzívebbé tételét, a nemzetközi munkamegosztásban való aktív részvétel feltételeinek javítását, az EU-integrációs folyamatnak a tudományos és a technológiai jellegű integrációs elemeken keresztül történő támogatását. Nemzetközi kooperációs lehetőség és egyben szükséglet, hogy intenzíven kapcsolódjunk be az EU KTF keretprogramjába, valamint hogy folytassuk a sokoldalú nemzetközi programokban (COST, EUREKA, NATO, CERN stb.), és a kétoldalú kooperációkban való minél szélesebb körű magyar részvételt. A nemzetközi TéT kapcsolatok intézményi kereteinek kialakításában és ezek működtetésében az OM-nek meghatározó szerepe van.

Az EU integrációs tárgyalások megkezdését követően Magyarország és a magyar K+F szféra egyedülálló esélyt kapott azzal, hogy lehetővé vált - a csatlakozást jóval megelőzve - az 5. KTF keretprogramban a teljeskörű részvétel. Alapvető érdekünk, hogy - építve a már eddig is sikeres nemzetközi K+F együttműködések eredményeire - minél több magyar együttműködő partner kapcsolódhasson be a XXI. századi Európa versenyképességét befolyásoló programokba.

9. Pályázati lehetőségek az anyagtudomány területén

A hazai pályázati rendszerek kiemelt, elkülönülő anyagtudományi pályázati szegmenssel nem rendelkeznek, de lehetőséget nyújtanak az adott pályázati rendszer struktúrájában a többi tudományággal azonos feltételek mellett az anyagtudomány területén is kutatás-fejlesztési támogatások elnyerésére:

  • Az alaptudományi kutatásokat támogatja az Országos Tudományos Kutatási Alapprogremok (OTKA). Az anyagtudományi pályázatok az Élettelen Természettudományi Kollégium szakterületéhez tartoznak.
  • Az anyagtudományi alkalmazott kutatásokra a Központi Műszaki Fejlesztési Alapprogramok (KMÜFA) Alkalmazott Kutatási Pályázat keretében nyerhető támogatás. (Határterületeken végzett anyagtudományi K+F a KMÜFA egyéb, vonatkozó tematikus pályázatain is nyerhet támogatást.)
  • A Felsőoktatási Kutatási Pályázatok keretében a felsőfokú oktatási intézményekben végzett anyagtudományi kutatások lehetnek esélyesek.

A Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium által már elfogadott és a kormány elé kerülő Tudomány- és technológiapolitika 2000 dokumentumban kijelölt öt nemzeti kutatási és fejlesztési program között a Környezetvédelmi és anyagtudományi kutatások elnevezésű az anyagtudomány számára is nyit program-lehetőséget. Az alprogramokat, a programokon belüli súlypontokat szakértői bizottságok fogják meghatározni.

A nemzetközi K+F pályázatok a nemzetközi kooperációs, sok esetben konzorciális együttműködésen alapulnak. Bilaterális pályázatokat nagyon sok pályázati rendszergazda gondoz. Kiemelkedőek az államközi szerződések keretében szervezett OM (korábbi OMFB) bilaterális K+F pályázatok.

Az Európai Unió 5. Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogramhoz (1999-2002) Magyarország - a nemzeti jövedelem arányában számított hozzájárulási kötelezettséggel – programszinten csatlakozott. A keretprogram alapvetően négy tematikus programból és három horizontális programból épül fel. A tematikus programokon belül kulcsakciókat, generikus akciókat és infrastruktúra akciókat különítenek el. A horizontális programok rendeltetése az, hogy saját célkitűzéseik mellett a tematikus programok koordinált és harmonikus végrrehajtását segítsék.

A tematikus programok nagyon széles területet és sok határterületet felölelnek. Anyagtudományi projktekkel, konzorciális részvételi formában, több tematikus programban részt lehet venni. Közvetlen anyagtudománnyal kapcsolatos területeket a Versenyképes és fenntartható növekedés című 3. tematikus program tartalmaz. Ebben a tematikus programban az anyagtudománnyal kapcsolatos kulcsakció és generikus akció:

  • Kulcsakció: Innovatív termékek, eljárások és szervezetek

    A kutatás középpontjában az alábbi prioritások vannak:

    • a tervezés, a gyártás, az irányítás és termelés új technológiáinak kidolgozása, fejlesztése és integrációja, beleértve a mikro- és nanotechnológiát is;
    • az információs társadalom technológiáinak telepítése, integrációja és adaptálása az intelligens termelésben (beleértve a rugalmas gyártórendszereket, a szállító és elosztó láncok rugalmas menedzsment rendszereit, beágyazott rendszereket és távszolgáltatásokat az üzemeltetés és karbantartás területén, a szimulációs és osztott-munka technológiákat);
    • a minőség-ellenőrzés javítását, a tiszta és környezethatékony eljárások alkalmazását szolgáló technológiák, beleértve a szintézis és szeparációs eljárásokat, amelyek célja az erőforráskiaknázás mértékének csökkentése és a megújuló erőforrások hasznosításának elősegítése, a hulladékok újrahasznosítása és visszaforgatása, az “életciklus-elemzés” elvén alapuló tiszta eljárások és termékek kifejlesztése;
    • a termelés- és munkaszervezésnek, valamint a szakértelem hasznosításának és fejlesztésének új módszerei (beleértve a társadalmi-gazdasági elemzéseket) a hagyományos iparágakban is.
  • Generikus akciók

    Az erőfeszítéseket az európai versenyképesség és életminőség javítását szolgáló, alábbi kutatási témákra összpontosítják:

    • új és továbbfejlesztett ipari anyagok és az előállításukhoz szükséges anyagtechnológiai eljárások kifejlesztésének támogatása: magas hőmérsékletnek és nyomásnak ellenálló anyagok (pl. energiatermelő berendezések és motorok gyártásához); könnyű anyagok (szállítás és építkezés céljára); a könnyű újrahasznosíthatóság követelményét szem előtt tartva tervezett és előállított funkcionális anyagok (opto-elektronikai anyagok, bio-anyagok, érzékelők); felületkezelési és határfelület technika, valamint nano- és sugártechnológiák;
    • annak biztosítása, hogy az európai szabványoknak való megfelelőséget vizsgáló, továbbá tesztvizsgálatokat végző laboratóriumok olyan szervesen összefüggő mérési és vizsgálati módszereket használjanak, amelyek egyenértékűek azokkal a hasonló jellegű mérésekkel, amelyeket Európa főbb kereskedelmi partnerei végeznek; a tagállamokban történő alkalmazás céljára műszaki tesztek, hiteles anyagminták és mérőműszerek rendelkezésre bocsátása a Közösség irányelveinek betartása érdekében a szabványosítás és tanúsítás támogatása, beleértve a hamisítás elleni küzdelmet, s a termékek és szolgáltatások minőségét biztosító akciókat is;
    • új és tökéletesített anyagok és termelési technológiák kifejlesztése az acéliparban.

    A kidolgozott pályázatok sikerében a szakmai tartalmi elemek mellett az általánosan feltételezettnél jóval nagyobb mértékben játszik szerepet a pályázat kidolgozási profizmusa, elsődlegesen az, hogy mennyire sikerült a kiírás céljainak és preferencia rendszerének megfelelő elemeket meggyőzően, hangsúlyosan megjeleníteni.

    VISSZA

    Copyright © 2000
    Magyar Anyagtudományi Egyesület